Mese mára
Sárkányölő Szent György napi meséje
Mese mára
Sárkányölő Szent György legendáját talán sokan hallották, talán igen talán nem. A múlt ködében terjedő monda lehet igaz, és lehet csak képzelet. Mindenesetre róla neveztek el. Ugyan nem hiszem, hogy rokonok volnánk, bár néha nagyon sok tulajdonságom hasonló hozzá. Ezt leginkább a nejemtől hallom. A sárkány öléshez nem értek, nincs is hozzá kedvem. Inkább a szelídítéshez van vonzalmam. Régen, mikor egy nagyvárosban, a kertes részén laktam megszelídítettem egy kis mókust. Most hogy végre egy faluban élek, ismét meglátogat egy kis mókus. Vörös bundája messziről virít. Súrún jön, no nem hozzám, hanem mert az udvaron áll egy nagy diófa és egy nagy mogyoró bokor. Egy nap többször is látom szökdécselni az ágakon. Ilyenkor eszembe jut az a messzi nagy város, ahol a fiatal éveimben laktam. Életem nagy részét nagy városokban töltöttem. Budapesten születtem, de ahogy kezdtem felnőni, arra vártam, hogy vidékre költözhessek. Egyszer majdnem sikerült, de egy nagy város London lett belőle. Hosszú idő telt el amíg végre sikerült egy kis faluba költöznöm. Itt aztán csend van nyugalom, még térerő se nagyon van.
És végre ismét van egy kis mókus, akit megszelídíthetek.
Szentnek sem nevezném magam, sőt nagyon eltávolodtam az ilyen jelegű hit rendszertől. A képmutató az embereket megosztó - egymás ellen uszító vallásokban nem tudok hinni.
Így már csak a György maradt, róla szeretnék többet elmondani, de talán elég lesz ez a mese mára.
Újabban sok kis méretű képet festek, amíg a nagyok száradnak eljátszadozom velük. A festő állványon - falon jól mutatnak, több sorban lebegnek, úgy mint a hangjegyek a kottavonalakon. A háttérben halk zene szól, Mozart sokat segít, fenntartja az álom utazást. Mostanában nehezebb álomba ringatózni, és könnyebb felébredni. Talán a korom miatt, talán mert van valami a levegőben. Már elmúltam húsz éves, sajnos többször is. Mivel sokat vagyok ébren, így sok kis kép készül, a sok kis képből egyszer csak nagy lesz. A nagy kép lassan fejlődik, lassabban bontakozik ki, de amikor kész, felül múlhatatlan hatásra képes. Elképzelni se tudják milyen hatása lehetséges. Erről még majd mesélek a későbbiekben mire képes egy jó festmény. A sok kis kép egyszer csak összeállt egy sorozattá, a címe Az elveszett város. A kiállítás megnyitóján az egyik látogató megkérdezte, melyik városról festettem. Na de ez legyen egy másik mese.
Melyik
városról festettem?
Ezen
nagyon meglepődtem, hiszen rengeteg elveszett városról tudunk. Van
amelyiket az idő temette el, van amelyiket a föld vagy a tenger
vagy ezek mindegyike. Gondolhatunk Trójára,
Angkorra, Tikalra vagy Petrára, és sorolhatnám még. Amikor
elkezdtem ezt a sorozatot nem gondoltam semelyik városra sem.
Általánosan mindegyik város lehetséges. Az elképzelésemben az
összes elsüllyedt város benne volt. Emléket szeretnék állítani
ezeknek az elveszett városoknak, a színek által életre kelt
hangulatokkal, érzelmekkel. Ma már a sorozat önálló életre kelt
és folytatódik. Érdekessége a különleges vászon, a jutta
vászon. Erre az egyik utazásom során sikerült szert tennem, de ez
már egy másik történet.
A
különleges jutta vászon.
Fiatal
koromban mert egyszer az is volt, Milánóba keveredtem. Ott nem csak
az éttermeket és a múzeumokat, hanem a festék boltokat is bújtam.
Elkápráztatott ezek gazdagsága és sok rétegűségé. Az egyik
művész ellátó boltban fedeztem fel ezt a vásznat. Elmagyarázták
ennek a vászonnak az előnyeit és a készítési módját. Mert ezt
nem csak duplán szőtték, hanem keresztben is azért, hogy tartós
legyen, ne nyúljon meg a kereten amikor felfeszítik rá. Abban az
időben nagy méretű képeket festettem és ezért vettem egy egész
tekercset. Később derült ki, ez volt az utolsó amit elhoztam, nem
szőttek többet ezen a módon. Hiába próbálkoztam nem sikerült
beszereznem többet. Nem is tartósak a ma készült jutta vásznak.
Ezért nagy becsben tartom a maradék darabokat, fa lapra kasírozva
nagyon idő állóak.
Misi, a kis mókus a szomszéd tetőn rohan a napi, a többszöri napi mogyoró adagja felé. Eleinte nem értettük mért nincs termés az öreg bokron. Volt sok mogyoró csemete de mogyorót nem találtunk, csak a tokját. Előszór tanakodtunk ki vagy mi eszi meg a termést. Aztán csak lebukott őkelme a nagy mohóságában. Valószínűleg a szomszédos park egyik öreg fáján lakozik. Sokat jár hozzánk, a mogyoró bokor mellett ott van az idős diófa is, ha elfogy az egyik ott van a másik. Jó pár év telt el a Londoni kertes házban élő kis mókus vidám szaladgálása óta, de most ennyi idő után újra gyönyörködhetem ebben a lelkes futárosodásban. A gyerekeknek sokat meséltem a kis mókus történetéről, volt idő amikor minden nap el kellett mesélnem a történetét, soha nem unták meg. Én sem, szívesen mesélnék még.