Kiáltok, de kinek?

Kedvet kaptam én is hogy közzétegyem az élet rajzomat itt, mint ahogy az egyik ismerősöm tette. Én nagyon gátlásos vagyok, vagy mondhatnánk magamnak való. Zárkózottan élek egy kis faluban, ahol nem igen ismerek senkit, engem se ismernek. Nem hiszem, hogy képes leszek rá. Szeretném megtenni, de nagyon erős bennem a bezártság. Talán csak idő kérdése, ki tudja talán folytatom.
A zártságomat valószínűen fokozza, a közelmúltban átélt válság. No nem valamiféle művészi válság, hanem egy adósság csapda következménye. A hiszékenységem belevitt egy adósság csapdába, amelybe olyan sokan beleestünk. Átvertek minket a "svájci hitel" nevezetű csalással. A fél ország érintett, sokan nagyon sokan elhagyták az országot. Sok család került az utcára. Sok családfő lett öngyilkos, nem tudván biztonságban a családját. Önszintén bevallva az én fejemben is megfordult ez a gondolat. De a családomat menteni kellett és nem engedhettem meg ezt a luxust. Végül is nem kerültünk az utcára, a mai napig zaklat a végrehajtó. Ez egy ördögi csapda, nem tudom, hogy mászunk ki belőle. Hogy mért ördögi csapda? Ha valakit érdekel legközelebb elmondom.
Mint írtam a fél ország érintett valamilyen formában, ennek ellenére alig voltak pár ezren a tiltakozó nagy gyűlésen. Nem fogott össze az ország. Aztán hiába volt mindenféle tiltakozás, felvonulás nem volt ereje. Kevesen voltak, éppen csak a közvetlen érintettek. Európában és a környező országokban felső szinten rendezték, kárpótolták a hiteleseket. Nálunk nem és a mai napig folyik a kilakoltatás a rablás.
Félreértés ne essék nem panaszkodom, ez van sajnos ilyen országban élünk.