1992. Ajka - Művelődési Ház
A kiállítást Gerzson Pál festőművész, a művészeti egyetem festőtanszék vezetője nyitotta meg.
Kedves vendégek, barátaink!
Öt megjegyzést szeretnék tenni a mai találkozásunk alkalmából.
Először arról, hohy milyen képeket fest Tisza-Kalmár György? Egyszerűeket. Témaválasztása a világegyetem, így egyszerűen. Ennek a határtalanságnak a bekerítése a festmény dimenzióiba, a mi dimenziónkba, a mi érzékelésünk határai közé, akármilyen képtelenségnek látszik, ez a művészetek dolga. Olyan rendszerről tudósítani, amelynek nincs eleje és nincs vége, sem időben, sem térben. Ebben a határtalan közegben utazunk helyhez és időhöz kötve. A kép egy szonda, egy szelvény és tulajdonképpen mindegy, hogy ez a tér-idő darabka tenyérnyi, vagy freskóméretű.
Második megjegyzés. Képei általában középméretűek. Ezt a konvenciót a lakások mérete határozza meg. Egy-két kép is elég egy lakásban, hogy a festészet varázslata megjelenjen. Ám a szenvedélyes gyüjtő sokat is kitehet ezekből a "közép méretűekből", elférnek. Ez alakította ki a méretek konvencióját. Festőnk is elfogadja ezt a közmegegyezést. Tekinthetjük udvariasságnak, mintha valaki, akit meglátogatunk, elénk jön. Az első megjegyzésben emlitett mondanivaló azonban néha kilendíti a "nagy méret" irányába, mozgásterünk, légkörünk tágasságára utal, vagyis egy fontos elemre, könnyebben megértjük ezálzal a megjelenítés szándékát. Figyeljük meg = a képek elemei nincsenek fölnagyítva, vagy lekicsinyítve, nics közel, vagy távol. Valójában az emlékeink mélyén vannak, nem tárgyi emlékek ugyan, csak indulati reakciók emlékei: villódzások, csendek,összefonódások, vagy meglepetések emlékei. Tapasztalati úton szerzett emlékek-e, vagy velünk született ősemlékek?- ki tudja. Az biztos,hogy mivel a reakciók valóságosak,valóságosnak kell lenni a motívumnak is. És bajosan lehet elképzelni, hogy más médiummal, mint a festészettel el lehessen ugyanezt mondani, Az ilyen vállalkozásnak nagyon szigorúak a játékszabályai, egy élethűen odafestett ibolyával már el lehet rontani. Ugyanakkor a maga rituáléján belül pontosnak kell lenni (a pontosságnak nincsenek fokozatai), ez teszi roppant nehézzé - Kosztolányival szólva- a könnyűt.
Harmadik megjegyzés. A rajzok puritán képletek. A vásznon meg kell festeni a rajz fehér foltjait is, lehetőleg olyan gazdagon, olyan különlegesre, mint ahogy a képzelet tudja értelmezni ezeket a tiszta, érintetlen felületeket. A festő dolga nem kevesebb, mint utólérni a képzeletet. A festészet ezer lehetősége között a legnehezebb a valóságot elővarázsolni anélkül, hogy annak tárgyait fölidéznénk. Itt használhatatlan a mértani harmónia, a konstrukció, akár statikus, akár dinamikus, nem sok szerepet kap ebben az esetben.Maradnak a szinek és az arányok.Az arányok, melyeknek egyetlen szabályozója az izlés.
Negyedik megjegyzésem másirányú, nem a festészet különféle gondjaival foglalkozik, mert a szó is bizonyos határig hasznos, azon túl már önállósul és elszakad a látvány élményétől. Itt is vigyázni kell az arányokra. Elvek, eszmények, élmények. Amiket eddig mondtam, az az itt látható festészeti törekvések egyeztetése a festészet alapelveivel. De egy szót sem érdemelne az egész, akárhány kiló festékről, akárhány négyzetméter vászonról volna szó,ha nem sütne rá a személyes élmény napfénye.Káli medence. A Szent György hegy, Csobánc, Tóti, Rendes és Kővágóörs és a Balatonfelvidék hegyeitől körülölelt föld a világ legbensőségesebb és legvédettebb vidéke. Az az ember érzése, hogy a pereme mögött már nincs is világ, vagy legalább is semmi fontos nincs. Itt élni különös kegyelme a sorsnak. De itt megélni, napokat, éveket egymáshoz kapcsolni, különleges tehetség kell hozzá. Emberi minőség, soktényezős jellem. Nem absztrakt egzisztenciáknak való,Lehet valaki filozófus, de nem árt, ha mellette földműves, kőfaragó, asztalos, vagy kályhás. Az ördög itt is meglátogatja az embert. Például az idegenforgalom spekulánsainak a képében. Ezektől is meg kell védeni ezt a védő csodavilágot. Az idelátogató, vissza-visszatérő barát, ha megértő, érdeklődő és felismeri ennek a világnak a lényegét, akkor szivesen fogadott vendég. Az idegen azonban idegen marad, mert önző, kiváncsisága üres, az otthoniakat kiszolgálóknak tekinti. Az idegen nem szép.
Ötödik megjegyzésemben visszatérnék az itt látható művészeti bemutatkozásra. Nagy öröm azok után az évtizedek után, amikor központilag hitelesített mandarinok jelentették a kultúrát, hogy a régiók-teremtette művészekre figyelhetünk elsősorban. A kultúrát régiókban dajkálják. És eljön az az idő, bízom benne, hogy ennek alapján, teljes gazdagságában kibontakozhat egy új magyar kultúra. Nem tudok, nem gondolni erre, amikor ilyen festőkkel találkozom, mint a köveskáli Tisza-Kalmár György. Ez az elvárás ösztöne. A mérkőzés közepén vagyunk, kívánom sikerét. Esélyei? Tőle függ. Tekintsen a nagy ősökre. Tőle 10-20 kilométerre már egyszer megtették a magukét 40-50 évvel ezelőtt Vass Elemér, Csók, Vaszary és mindenekfölött Egry. Ami volt, mert tudunk róla, az van is. Mint lehetőség, legalább is.
Tehát legyen körültekintő, legyen önérzetes, legyen akaratos, legyen figyelmes és legyen türelmes továbbra is. Kívánom, hogy jó érzésekkel nézzék végig a kiállítást.
Ajka, 1992, augusztus 7.
Gerzson Pál festőművész, a művészeti egyetem festőtanszék vezetője